Ki segítsen a gyereknek?

A tanulással kapcsolatos tanácsokat, irányítást sok esetben a gyerekek nehezebben fogadják el a szülőtől, mint a tanároktól, vagy egy harmadik személytől.

A szülő – gyerek viszony egy szeretetteljes, bensőséges viszony, ahol az érzelmek dominálnak, és ez különösen igaz a kamasz korra, amikor a gyermek bontogatja a szárnyait, és próbál "leszakadni" a szülőkről. Ezért a gyerekkel való napi tanulás konfliktust okozhat, és elmérgesítheti a viszonyukat. Ennek elkerülése mellett fontos lenne az is, hogy a gyerek hozzászokjon az önálló tanuláshoz, a felelősségvállalásához. Ha mindig ott áll mellette valaki, aki számon kéri és segít, akkor nem lesz képes egyedül boldogulni, megszokja, hogy van egy kontroll a feje fölött, így neki nem kell gondolkodnia.

Ez nem jelenti azt, hogy szúrópróbaszerűen ne ellenőrizzük az iskolai feladatok elvégzését, de érezze gyermekünk, hogy bízunk benne, és bizonyíthassa, hogy képes egyedül is boldogulni! Amennyiben eddig napi kontroll volt a gyermek tanulása felett, akkor javaslom, hogy az elengedés ne hirtelen, hanem szakaszosan történjen, és mindenképpen előzze meg egy felkészítés, beszélgetés az önálló tanulással járó feladatokról, felelősségről.