ELKERÜLŐ HADMŰVELETEK A TANULÁSNÁL

Te hogyan éred el, hogy le tudd beszélni magad a tanulásról?

• Mindig találok magamnak valamilyen halaszthatatlan feladatot.
• Csak ezt az egy filmet/műsort/oldalt/játékot nézem meg/hallgatom meg/olvasom el/játszom le, és utána tuti, hogy nekiállok tanulni.
• Eszembe jut, hogy valaki megkért, vásároljak be (segítsek neki, hívjam fel, tegyek meg neki valamit stb.) (Ide tartozik a kutya is, akit azonnal ki kell vinnem sétálni.).
• Kinyitom a könyvem, megpróbálok tanulni, de mindig más jut az eszembe, gondolataim elkalandoznak, és ennek nem tudok gátat szabni.
• Ahányszor leülök tanulni, mindig rájövök, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok...
• Csak akkor tudok tanulni, ha valaki segít nekem – ezért addig nem is kezdem el a tanulást, amíg nem találok valakit, aki ráér segíteni.
• Én olyan ügyetlen vagyok, és olyan szerencsétlen, és olyan …, és úgyse fog sikerülni… – nem is érdemes tanulnom.
• Már akkora a lemaradásom, hogy teljesen felesleges hozzákezdenem a tanuláshoz.
• Nem találom mi a feladat – előbb fel kell hívnom valakit... Nem tudom elérni, ezért nincs értelme elkezdeni tanulni.
• Nem fog a tollam (nincs hegyes ceruzám, radírom stb.), újat kell keresnem.
• Rossz a kedvem, fáradtnak érzem magam – majd holnap tanulok.

Szóval, ezeket már ismerjük, ezeket nem ér felhozni mentségként!

Kihagytam valamit?

Ha megírod, felteszem a listára...